Kisállatorvos

Minden, amit egy elkötelezett gazdinak tudnia kell. Ha bizonytalan vagy, mivel etesd kedvencedet, ha nehezen megy az összeszokás, vagy ha szeretnéd tudni, hogyan óvhatod az egészségét, akkor segítünk! Kövess minket és kérdezz bátran, de arra kérünk, hogy gyógyszerek konkrét nevét ne írd le.

Facebook

Scalibor

scalibor_banner_250x500px.gif

Bravo: Egy vakvezető kutyatanonc naplója - X. rész: Elvitt egy darabot a szívünkből…

2018.03.29. 09:00 :: KisállatorvosHU

Hogyan lesz egy pajkos kutyakölyökből komoly, felelősségteljes vakvezető kutya? A Bravo mindennapjait nyomon követő blogposzt-sorozatból kiderül!

file_004.jpeg

Két hét kellett, hogy meg tudjam írni az utolsó bejegyzést.

Aki már búcsúzott kutyától, tudja milyen érzés. Még ha nem is kell végső búcsút venni az állattól, akkor is fáj. Még ha az első naptól ott van az ember fejében, hogy ez a nap el fog jönni. Még ha tudja, hogy boldog ott, ahol most van, hogy foglalkoznak vele, tanítják és rengeteget játszik. Még ha tudja, hogy hamar újra látni fogja. Még ha tudja, hogy egy szép napon valakinek megkönnyíti majd a mindennapjait, és vezetni fogja sok éven át. Akkor is rettenetesen nehéz.

file_000.jpeg

Eljött a nap, hogy Bravo elinduljon az iskolába. Reggel összekészítettük az oltási könyvét és a pórázát, és leültünk kitölteni az utolsó kérdőívet, ahol beszámoltunk az elmúlt 2 hónap változásairól. Még hagytuk, hadd szaglásszon egyet az irodában. Még letiltottuk, hogy megkergesse Stella cicát. Majd – egy ideig legalábbis – utoljára beraktuk az autóba, hogy elvigyük Csepelre.

Azért, hogy a kutya számára könnyebb legyen a búcsú, az oktatók ilyenkor kiviszik az udvarra, hogy játsszon a többi növendék kutyával, amíg mi kimegyünk az ajtón. Tudjuk, mi következik. Az ember elkezd forgolódni, hogy elrejtse az arcán legördülő könnyeket. Titokban zsepit keresgél, nem akar senki szemébe nézni, lehajtott fejjel köszön el a gondozóktól. Próbálja tartani magát, hogy tudjon a vezetésre koncentrálni. Próbálja úgy tovább élni a napját, mintha mi sem történt volna. Aztán megtalálja az első rejtett sarkot, ahol senki nem látja és kisírhatja magát…

file_001_1.jpeg

Sokan azt gondolhatják, milyen hatalmas önfeláldozás egy leendő vakvezető kutya befogadását, kezdeti nevelését vállalni. Szerintem mi vagyunk a szerencsések, hogy egy ilyen remek kutya első évében a családja lehettünk, miközben láthattuk felcseperedni, és felfedezni a világot.

file_004_1.jpeg

Egy kutya, legyen velünk egy évig, vagy egy egész életén át, ezerszer több boldogságot és örömet ad ez idő alatt az embernek, mint amennyi szomorúsággal jár a búcsú.

Köszönjük a Csepeli Vakvezetőknek, hogy megtiszteltek minket bizalmukkal, és újra minket választottak erre a nemes feladatra. Köszönjük Bravonak a sok szeretetet (és hogy nem rágott szét mindent itthon). Légy nagyon jó vakvezető kutya! Várunk vissza nyugdíjas éveidre!

img_3175.JPG

Tudtad?

A kiképzők és a kölyöknevelők is általában nehezen szakadnak el a négylábú nebulóktól. Viszont annál nagyobb örömöt éreznek, amikor látják, hogy milyen nagy segítséget jelent egy látássérült számára egy megfelelően kiképzett vakvezető kutya.

Olvasd el a sorozat korábbi részeit is!

  1. rész: Az első lépések
  2. rész: A világ felfedezése
  3. rész: Élet a pótgazdival
  4. rész: Sűrű hétköznapok
  5. rész: Mindennapjaink
  6. rész: Egy kutya vagy kettő
  7. rész: Napom – variációk egy témára
  8. rész: Bravo és az ünnepek
  9. rész: Mindennapos kérdések I. – nevelés

Szólj hozzá!

Címkék: kutya kisállat kiskutya kutyatartás állataim állattartás vakvezető kutya Bravo

A bejegyzés trackback címe:

http://kisallatorvos.blog.hu/api/trackback/id/tr2713785972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.