Hogyan lesz egy pajkos kutyakölyökből komoly, felelősségteljes vakvezető kutya? A Bravo mindennapjait nyomon követő blogposzt-sorozatból kiderül!
A hét kérdése: hány karácsonyfadíszt kell elpusztítani egy boldog karácsonyhoz?
Közeledett Bravo első karácsonya. Ahogy azt már az előző beszámolóban is említettem, az előkészületekből már ő is aktívan kivette a részét.
A téllel együtt megérkezett az első hó is. Bravo eleinte kicsit gyanakodva nézte az udvaron azt a fehér valamit, hirtelen nem tudott vele mit kezdeni, de végül nem izgatta különösebben. Sokkal érdekesebb volt Pötyi kabátját tépkedni…
A karácsonyi partik időszaka nem csak engem érintett: Bravo is hivatalos volt két buliba. Az egyik a csepeli Vakvezetőkutya-kiképző Iskola kölyöknevelők számára szervezett eseménye volt, a másik karácsonyi rendezvényt – itt inkább Pötyi kapcsán voltunk érintettek – a Futrinka Egyesület szervezete, ahol Bravo nagyon jól érezte magát a többi kutya társaságában.
Az ilyen események mindig remek alkalmat teremtenek a szocializációra, Bravo találkozhat más kutyákkal és persze játszhat velük. Jó látni, hogy minden évben van olyan étterem, aki vállalja, hogy helyet ad a rendezvénynek, és nem bánják, ha 40-50 kutya – nem csak tacskó :) – rohangál fel-alá, amíg a gazdik ünnepelnek.
Bravo kicsit szemtelen, mert Pötyi itthon szinte mindent megenged neki. Éppen ezért örülök, ha összetalálkozunk olyan kutyákkal, akik megmutatják neki, hogy mindenkinél máshol vannak a határok, és hogy nem engedhet meg magának bármit. Hamarosan abba a korba fog lépni, amikor a felnőtt kutyák már nem fognak neki mindent elnézni, mint egy kölyöknek, ezért meg kell tanulnia a társas viselkedés szabályait.
Elérkezett a karácsony, amire itthon is felkészültünk, és felállítottuk a fát. Nem volt még olyan állatunk, aki miatt aggódnunk kellett volna – egészen mostanáig. Alapszabály, hogy üveg díszeket nem teszünk a fára, csak műanyagot, de a mai napig szedegetem a rojtos szőnyegből a kis műanyag darabkákat, amiket Bravo szétrágott. Most már tudom, hogy a boltok miért tudnak évről évre újabb adag karácsonyfadíszt eladni. Bravo az idén szépen megritkította a mi készletünket is: egy lila, két piros, egy átlátszó, egy sárga, meg egy angyalka esett Bravo áldozatául – legalábbis ezeknek a maradványait találtam meg.
Itt azért eszembe jut az előző vakvezető kölyök, akit neveltünk: Sunny. Az ő nevéhez kicsit több csibészség fűződik. El sem tudom dönteni, melyik emlékezetesebb: amikor a másfél méteres növényt éjjel elrágta, majd a gyökeret végighurcolta a lakáson úgy, hogy nem ébredtünk fel; amikor a gipszet egyenletesen szétterítette három szőnyegen; vagy esetleg, amikor két hét alatt három szemüveget rágott szét – csapatmunkában a macskával, mert a macska lökte le mindet…Hozzá képest Bravo egy igazi angyal. :D
Persze, a kutyák sem maradhattak ajándék nélkül karácsonykor: egy-egy füstölt csont várt rájuk a fa alatt.
Az ünnepek végső állomása volt a rettegett szilveszter. Az eddigi évek tapasztalata alapján nem aggódtam különösebben. Pötyi tavaly kisebb ugatással letudta, Sunny akkor örömmel nézte velünk a tűzijátékot. Az idei évre viszont egyáltalán nem voltam felkészülve. Pötyi teljesen belelovallta magát az ugatásba, Bravo utánozta. Délután 2-től hajnali 4-ig őrültek háza volt. Rossz volt látni a kutyákon, hogy mennyire megviseli őket, és egymást felülmúlva ugatnak. Sajnos ez Pötyinél napokkal később sem múlt el teljesen.
Nem vagyok tűzijáték-ellenes, hiszen kell az embereknek néha egy nap, amikor felszabadultan ünnepelhetnek. Az eset tanulsága azonban az, hogy a következő években erre az időre el fogunk utazni egy csendesebb helyre, hogy a kutyáknak ne jelentsen ekkora stresszt a szilveszter.
Tudtad?
Hazánkban először V.L. Rithnovszky János közlekedett a maga által kiképzett vakvezető kutyával. Ő alapozta meg Magyarországon a vakvezetőkutya képzést és hozta létre a csepeli Vakvezetőkutya-kiképző Iskolát.
Olvasd el a sorozat korábbi részeit is!
