Kisállatorvos

Minden, amit egy elkötelezett gazdinak tudnia kell. Ha bizonytalan vagy, mivel etesd kedvencedet, ha nehezen megy az összeszokás, vagy ha szeretnéd tudni, hogyan óvhatod az egészségét, akkor segítünk! Kövess minket és kérdezz bátran, de arra kérünk, hogy gyógyszerek konkrét nevét ne írd le.

Facebook

Scalibor

scalibor_banner_250x500px.gif

Bravo: Egy vakvezető kutyatanonc naplója – XV. rész: Leszel a hű társam?

2019.02.07. 17:15 :: KisállatorvosHU

Hogyan lesz egy pajkos kutyakölyökből komoly, felelősségteljes vakvezető kutya? A Bravo mindennapjait nyomon követő blogposzt-sorozatból kiderül!

Bravo élete mérföldkőhöz érkezett. Igazi vakvezető kutya és egyben hűséges társ lett belőle, s mi, olvasók mindennek közvetlen szemtanúi lehetünk. Az elmúlt hónapok eseményeiről Bravo gazdija, Írisz számolt be nekünk:

2018 őszén találkoztam először Bravoval. Emlékszem, éppen akkoriban esett át az ivartalanításon, ezért még védőgallért viselt, ami ugyan egy kis időre lekerült róla, hogy jobban meg tudjam nézni, de ő nem igazán engedte magát. Éppen olyan volt, mint Flóra, a korábbi vakvezető kutyám. Őt is így ismertem meg. Próbáltam megsimogatni, de ő csak boldogan szaladgált, és velem nem is nagyon foglalkozott, ami, valljuk be, érthető ebben a helyzetben. Már első találkozásunk alkalmával sikerült megállapítanom, hogy Bravo igen formás és masszív kutya. Bundája kicsit sprőd tapintású, amit azonban ellensúlyoz rendkívül kedves alaptermészete.

bravo_blog_15_3.jpg

Következő találkozásunkra néhány hét múlva, egy érzékenyítő program keretében került sor a vakvezető kutyaiskolában. Ez alkalommal teljesen más formában volt, az ivartalanításnak nyoma sem látszott rajta.  Először csak kedveskedtünk egymásnak, simogattam, ő pedig hanyatt dobta magát, hogy a pociját simogassam. Miután összebarátkoztunk, lehetőséget kaptam arra, hogy kipróbáljam Bravot a vakvezető munkában. Az egész délelőtt aktívan telt. Annak ellenére, hogy a foglalkozás ideje alatt sok-sok kisgyerek simogatta végig, elmondhatom, hogy igen profin vezetett. Finom, mégis határozott és önálló volt. Éreztem, ahogy a testével próbál irányítani. Egészen meghatódtam, hiszen abban a pillanatban tudtam, hogy ez a kutya hozzám való. Miután az iskola munkatársai is jóváhagyták ezt, eldőlt a sorsunk. Társak leszünk! Most, hogy már többet tudtam róla, élénk kép élt róla a fejemben, és ez adott erőt, valamint kitartást a várakozásban, amíg végül eljött az ideje, hogy hozzám kerüljön.

---

Bravo 2018 októberében került hozzám. Elkezdődött az összeszoktatás. Hazahoztuk, és eleinte csak ismerkedtünk, még nem volt vezető munka. Játék, szeretet, dögönyözés és persze fegyelem, ahogy azt a kiképzője meghagyta. Amikor először lépett be az otthonunkba, úgy közlekedett, mintha korábban már járt volna nálunk. Rég láttam ilyen magabiztos kutyát. Rögtön megtalálta a játékokat és a takaróját. A hosszú út után ugyan fáradt volt, de ő mégis futkosott és ugrándozott a boldogságtól, mint egy kiscsikó. Napról napra többet mutatott meg magából. Fokozatosan próbálta felmérni a határait, hogy mit szabad, és mit nem, mivel mind a hely, mind a gazdi új volt számára.

brvao_blog_15_2.jpg

Első éjjel megpróbált a kanapén aludni, de lebukott, mert rajtakaptam. Másnap, amíg zuhanyoztam, ellopta a papucsom egyik párját.  Napokig ezt csinálta, majd ahogy egyre szorosabb lett a kapcsolat közöttünk, úgy mérséklődtek a csintalankodások is. Kezdte megérteni, hogy miért is van itt. Rájött, hogy nem fekhet az út közepére, mert akkor rálépek, és elesek benne. Ha elviszi a papucsomat, akkor nem találom meg. Megtanultunk szépen együtt élni, és meghúztuk Bravo határait. A játék természetesen továbbra is a mindennapok része maradt.

Október végén három napra beköltöztünk az iskolába, hogy gyakoroljuk a vakvezető munkát. Az első nap kicsit nehezen indult, de nem is csoda, hiszen vezető munkában még nemigen voltunk, csak egyszer, amikor legelőször kipróbálhattam. Délutánra, a több gyakorlásnak és a több együtt töltött időnek köszönhetően már jobban ment a munka és egyre jobban kezdtem érezni Bravo jelzéseit. A hét közepén hazajöttünk, és itthon, a saját környezetünkben folytatódott a felkészítés. Természetesen nem egyedül, hanem látó segítővel és Bravo kiképzőjével. Amikor először kezdtem sétálni vele a városban mindenki csodálkozott az új társamon. Voltak, akik csodálták a szépségéért, de voltak, akik borzalmasan viselkedtek. Mondtam is magamban, hogy olyan érzésem van, mintha az emberek teljes tudatlanságban élnének a vakvezető kutyákkal kapcsolatban, pedig manapság már sokat lehet róluk olvasni. Úgy tartják, minden csoda három napig tart. Itt sem volt másként, és megnyugodott mindenki. Mindig találkozunk gyönyörködő emberekkel és kisgyerekekkel, akik szeretnék Bravot megsimogatni, de vannak, akik nem annyira kedvelik. A múltkor például egy idős hölgy azt mondta a buszon: „Ne gyere hozzám!”. Én pedig megmondtam neki, hogy nem hozzá igyekezett, hanem nekem keresett helyet a buszon. Talált is az idős hölggyel szemben, aminek ő nem annyira örült. Egy másik alkalommal pedig épp egy illatszer üzletben vásároltam. Bravo helyben maradt, mert a bolt kicsit szűk volt és a törékeny parfümök között járkáltunk. Fizetéskor a pénztárosnő megjegyezte, hogy „bárcsak ott maradhatna náluk örökre ez a szép és okos kutya, úgy legalább nem lopnának annyit az emberek.” Most már lassan két hónapja van velem Bravo, de minden nap érzem, hogy egyre szorosabb a kapcsolatunk, és egyre jobban kezdi megérteni, hogy miért is van ő velem valójában. Most már minden este a lábamon alszik és nem a takaróján. Nem telik el nap játék, simogatás és gyakorlás nélkül. Bravo idekerülése után édesanyám kórházba került, és naponta jártunk hozzá látó kísérővel. Minden nap, amíg mi a kórteremben voltunk anyukámnál, Bravo helyben maradásban volt a társalgóban. Minden nap csodálták a nővérek, hogy mennyire okos. Nagyon szeretem Bravot, fantasztikus kutya!

bravo_blog_15.jpg

---

Ahogy a napok haladnak előre, úgy érződik Bravon és rajtam, hogy egyre jobban összeszokunk és megismerjük egymást. Minden nap megyünk valahová, egyrészt, mert még sokat kell gyakorolnia, hogy rutint szerezhessen, másrészt meg, van is mit intézni, tehát az élet diktálja, hogy menni kell.

2018.12.18-án elérkezett a közlekedésbiztonsági vizsga napja, amelyen kitűnő eredménnyel végeztünk Bravoval. Most már alkalmasak vagyunk az önálló közlekedésre is. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült a vizsga, és most már teljesen egyedül is mehetünk bárhová. Természetesen mindig nekem kell tudnom, hogy hová akarok menni, hogy irányítani tudjam a kutyát, főleg Bravot, aki szeret néha önálló döntéseket hozni, és megpróbálkozik néhány új útvonallal is. Én ezt persze nem bánom, de nem is engedem, hiszen én vagyok a falkavezér, nem ő. Közben leesett az első hó, aminek Bravo nagyon örült. Egészen kicsi volt még, amikor utoljára havat látott, most meg már igazi felnőtt. Nagyon boldogan hancúrozott a hóban egyedül és barátjával, Juniorral is. Ha kell, figyelmes munkát végez. Az összes jégfoltot és befagyott tócsát képes kikerülni. Ahogy telnek a napok és a hetek, úgy lehet érezni köztünk az egyre nagyobb összhangot. Egyre figyelmesebb, és a maga természetességében értette meg és fogadta el azt a tényt, hogy látássérültként szükségem van rá. Szívmelengető érzés számomra, ahogy az emberek gyönyörködnek a szépségében. Bárhová megyek vele, mindenütt szépen és intelligensen viselkedik, a kutyákkal is barátságos, csak az állatorvost nem szereti. Szerencsére nincs rá szükség gyakran, de megesik, hogy el kell menni hozzá. Ha elengedem, sosem megy túl messzire és gyakran visszaszalad hozzám lejelentkezni. A napokban sokat sétáltunk, és még vadkacsákkal is találkoztunk. Semmi gondja nem volt velük, szépen békén hagyta őket és inkább egy kutyussal játszott. Tegnap útvonalakat gyakoroltunk Győrben egy látó segítővel. A piacra és a munkahelyemre látogattunk el, ahol már járt velem korábban, de ilyen szépen és alaposan az elmúlt két hónapban még nem vezetett. Nagyon büszke vagyok rá, hogy szépen fejlődünk.

Mivel eljött az év végi szabadságok ideje, ahogy az emberek, úgy Bravo is pihenni kénytelen. Ő ennek annyira nem örül, mert tele van energiával, ezért igyekszem őt jól kifárasztani. Januárban aztán indulhat újra minden a maga útján.

---

Már január második hetében járunk, és mi ismét igyekszünk aktív életet élni. Időnként úgy tűnik, az időjárás közbe akar szólni, de Bravo és én felvesszük vele a harcot. Hóban is jól tudunk együtt menni, de idén voltunk már óriási szélben is, amit éreztem, hogy fog fel fog borítani, de Bravo nem engedte, hanem határozottan húzott át a szeles kereszteződésen. Pedig a szél nagy kihívás egy kutya számára, mivel rengeteg mindent felkap, az ő kíváncsiságuk pedig határtalan. Bravo nagyon szeret vásárolni, és nagy előnye, hogy könnyen meg is találjuk a boltokat. Az elmúlt időszakban több új kicsi, de barátságos üzletet kerestünk fel együtt, és sikeresen vásároltunk. Most az együttélés szabályait próbáljuk lefektetni, hogy az itthon mutatott önállósága hasznosan legyen használva. Szépen igyekszik betartani az általam felállított szabályokat, még akkor is, ha ez néha nehezen megy neki. Sokat foglalkozom vele és ennek szerencsére mindig meg is látszik az eredménye.

Írisz és Bravo, a vakvezető kutya

Tudtad?  A vakvezető kutya igénylés feltétele, hogy az igénylő tudjon bottal közlekedni, valamint képes legyen ellátnia magát a mindennapi életben. Mindemellett természetesen elengedhetetlen, hogy kutyaszerető és felelős állattartó legyen.

Olvasd el a sorozat korábbi részeit is!

  1. rész: Az első lépések
  2. rész: A világ felfedezése
  3. rész: Élet a pótgazdival
  4. rész: Sűrű hétköznapok
  5. rész: Mindennapjaink
  6. rész: Egy kutya vagy kettő
  7. rész: Napom – variációk egy témára
  8. rész: Bravo és az ünnepek
  9. rész: Mindennapos kérdések I. – nevelés
  10. rész: Elvitt egy darabot a szívünkből…
  11. rész: Egy új kezdet
  12. rész: Nem félünk a szobroktól
  13. rész: Engedelmességi vizsga
  14. rész: Ivartalanítás és városnézés

Szólj hozzá!

Címkék: kutya egészség állat kisállat háziállat kiskutya állataim állattartás vakvezető kutya állategészség állatgyógyászat Bravo kisállat tippek

A bejegyzés trackback címe:

https://kisallatorvos.blog.hu/api/trackback/id/tr6014613578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.